Te Mit Gondolsz Arrl Hogy "separate The Art From The Artist"?

Te mit gondolsz arról hogy "separate the art from the artist"?

Attól függ, mit értünk alatta.

Azzal irodalmárként teljesen egyetértek, hogy a leggyakrabban nem érdemes egy munkát az író önéletrajzának látni és a lelki világáról spekulálni mondjuk a témaválasztása miatt. Barthes elméletei mentén célravezetőbb a szöveget elválasztani az írójától.

Azzal nem értek egyet, hogy ez felment az írót minden felelősség alól. Aki krimit ír, az nem gyilkos; de aki felelőtlenül dagonyázik abban, hogy mondjuk milyen brutális módon halnak meg fiatal ázsiai nők minden munkájában, annak érdemes belegondolnia a munkája társadalmi hatásaiba. Itt persze elindulhat egy vita arról, hogy feltétlenül baj-e, ha öncélú a művészet (elég elavult ötlet, hogy népnevelő kell, hogy legyen, és hogy az olvasó jobb emberré tétele a cél), de szerintem itt érdemes észben tartani azt, hogy minden egyes mondat egy döntés eredménye egy történetben. Semminek sem kellett úgy megírva lennie, ahogy a lapra került: az író választásokat hoz. A választása eredménye, mennyire hajlandó érzékenyen kezelni egy témát.

Mindezek kapcsán fel szokott merülni az olvasó felelősségének kérdése: hivatkozhat-e egy Harry Potter rajongó arra, hogy továbbra is aktív rajongó, hiszen elválasztja a művet a radikális, transzfób alkotójától? Én itt azt szoktam mondani, hogy az, hogy szeretsz-e valamit vagy nem, szíved joga, de egy kapitalista társadalomban az erkölcsi kérdés lehet, kinek adod a pénzedet. Anyagilag nem támogatnám olyan kortárs szerző munkáját, aki embertelen és kegyetlen nézeteket vall.

Tovább bonyolódik a helyzet történelmi alakokkal: szerintem itt szembe kell nézni azzal, hogy valkai jogosan rádnul össze, ha azt mondod, hogy a híresen habzó szájú rasszista Lovecraft a kedvenc íród. Ez persze egy bonyolult kérdés, hiszen ki ártatlan az irodalomban? A Cantebury mesék írója nemi erőszakot követett el, a feminizmus anyja, De Beauvoir pedig pedofil férjének szolgáltatott ki fiatal lányokat. Dobjuk tűzre a köteteket? Itt a nagyon-nagyon rövid válaszom az tud lenni, hogy a több száz éve halott szerzők egyéni bűnei nincsenek hatással a munkájukra; Lovecraftot azt különbözteti meg Chaucertől, hogy Lovecraft rasszizmusa informálta a munkáit, míg a Chaucer által elkövetett gyalázatos nemi erőszak nem volt semmilyen hatással a munkájára. Szerintem fontos, hogy ne feledkezzünk meg arról, ha a szerző szar alak volt, de ezzel együtt különbséget kell tudni tenni abban, a munkájuk olvasása káros hatással lehet-e bárkire. A legtöbbször a válasz nem.

A tumblr megdöbbentően puritán nézeteket vall néha ebben a kérdésben: queer karakter csak jó szándékú, tiszta lelkű ember lehet; bárki aki úgy ír egy közösségről, hogy nem tagja az adott közösségnek, nyerészkedik; egy egészségtelen kapcsolat irodalmi ábrázolása minden esetben elítélendő, hiszen szegény nyájas olvasó túl hülye észrevenni, hogy ez nem oké, ha nincs a szájába rágva; ezeket a nézeteket én már csak azért se venném túl komolyan, mert a nyomtatott könyv megjelenésével egyidős, sőt, az 1600-as évek előtt is látjuk jeleit olyan félelmeknek, hogy aki olvas (pláne, ha nő), az majd jól megfertőződik a könyvben lévő bűnös ötletektől, úgyhogy meg kell állítanunk mindenféle jöttment írók garázdálkodását. Nagyon érdekesnek, de szívszorítónak tartom, hogy bal oldali fiatalok egy ilyen ósdi jobbos puritán ötletet a social justice köntösébe bújtattak.