Fordts - Tumblr Posts

Sylvia Plath – A vékony emberek

Mindig velünk vannak, a vékony emberek

Dimenziók híján mint a szürke emberek

A tévéképernyőn. Azt

Mondjuk, nem valóságosak:

Csak egy filmben volt, csak

Egy háborúban volt, gonosz főcímeket alkotva, amikor

Kicsik voltunk, hogy éheztek

És olyan véznára nőttek és nem kerekedtek

A szalmavékony végtagjaik a béke ellenére se ki

Az egerek gyomrát felpuffasztották

A leghitványabb asztal alatt.

A hosszú éhharc során volt, mikor

Rátaláltak a képességre, hogy a

Soványságban maradjanak fenn, hogy később

Eljöjjenek a rémálmainkba, a fenyegetésük

Nem fegyverek, nem erőszak,

Hanem egy vékony csend.

Bolha-irtott szamárbőrökbe csomagolva

Panasz nélkül, örökké

Ecetet iszva bádogpohárból:

A kisorsolt bűnbak elviselhetetlen

nimbuszát viselték. De olyan sovány,

Olyan csenevész faj nem maradhatott csak az álmokban

Nem maradhatott idegen áldozatokként

A fej beszűkült országában

Ahogy az öreg asszony a vályogkunyhójában sem

Tudta megállni, hogy ne kanyarítson

Ki egy zsíros szeletet a nagylelkű holdból

Amikor az az udvarába lépett éjjelente

Míg a kése a holdat

Kis fényű héjjá nem vágta.

Most a sovány emberek nem törlik

El magukat, mikor a hajnal

Szürkéje megkékül, megvörösödik, és a világ

Körvonala kitisztul és színnel telik.

Tovább időznek a napsütötte szobában: a tapéta

Káposztarózsa és búzavirág fríze megsápad

Vékony-ajkú mosolyuk,

Sorvadó királyságuk alatt.

Hogy feltámogatják egymást!

Nincs elég gazdag és mély vadonunk

Hogy erődként szolgáljon merev

Zászlóaljaik ellen. Nézd, hogy laposodnak el a fák törzsei

És vesztik el szép barnaságukat

Ha a vékony emberek egyszerűen csak megállnak az erdőben

Olyan vékonnyá válik tőlük a világ mint egy darázs fészke

És még szürkébbé; még csak csontjaikat sem mozdítják.

Saját fordítás, eredeti cím: The Thin People