Pilinszky - Tumblr Posts

Pilinszky János: Fabula

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy magányos farkas. Magányosabb az angyaloknál. Elvetődött egyszer egy faluba, és beleszeretett az első házba, amit meglátott. Már a falát is megszerette, a kőművesek simogatását, de az ablak megállította. A szobában emberek ültek. Istenen kívül soha senki olyan szépnek nem látta őket, mint ez a tisztaszívű állat. Éjszaka aztán be is ment a házba, megállt a szoba közepén, s nem mozdult onnan soha többé. Nyitott szemmel állt egész éjszaka, s reggel is, mikor agyonverték.

Pilinszky János:

Sztavrogin elköszön

"Unatkozom. Kérem a köpenyem.

Mielőtt bármit elkövetnek,

gondoljanak a rózsakertre,

vagy még inkább egyetlen rózsatőre,

egyetlen egy rózsára, uraim."

—

Stavrogin Takes Leave

’I'm bored. My overcoat, please.

Before you commit anything,

think of a rose-garden,

or rather a single rose-bush,

one single rose, gentlemen.’

(translation by N. Ullrich Katalin)

Pilinszky János:

Sztavrogin visszatér

"Nem gondoltak a rózsakertre,

és elkövették, amit nem szabad.

Ezentúl üldözöttek lesznek

és magányosak, mint egy lepkegyűjtő.

Üveg alá kerűlnek valahányan.

Üveg alatt, tűhegyre szúrva

ragyog, ragyog a lepketábor.

Önök ragyognak, uraim.

Félek. Kérem a köpenyem."

—

Stavrogin Returns

’You hadn’t thought of the rose-garden,

and committed what no one ought to.

From now on you’ll be persecuted

and lonely, just like a lepidopterist.

You’ll all get under glass.

Under glass, mounted on a pinpoint

the swarm of butterflies is glittering.

You are glittering, gentlemen.

I feel scared. My overcoat, please.’

(translation by N. Ullrich Katalin)

„Ismeritek az évek vonulását,

az évekét a gyűrött földeken?

És értitek a mulandóság ráncát,

ismeritek törődött kézfejem?

És tudjátok nevét az árvaságnak?

És tudjátok, miféle fájdalom

tapossa itt az örökös sötétet

hasadt patákon, hártyás lábakon?

Az éjszakát, a hideget, a gödröt,

a rézsut forduló fegyencfejet,

ismeritek a dermedt vályukat,

a mélyvilági kínt ismeritek?“

Pilinszky János - Apokrif

In memoriam F. M. Dosztojevszkij

Hajoljon le. (Földig hajol.)

Álljon föl. (Fölemelkedik.)

Vegye le az ingét, gatyáját.

(Mindkettőt leveszi)

Nézzen szembe.

(Elfordúl. Szembenéz.)

Öltözzön föl.

(Fölöltözik.)

— Pilinszky János

Mert aki végkép senkié, az mindenki falatja.

Pusztíts hát szörnyű szerelem. Ölj meg. Ne hagyj magamra

Pilinszky János - Parafrázis

Nagypéntek alkalmából:

Pilinszky János - Grűnewald

(Kép: Émile Bernard - Crucifixion)

Parancsoló mód

Enni kell.

Inni, enni és hányni kell.

Ülni és állni kell.

Beszélni és hallgatni kell.

Beszélni, sétálni, vizelni,

hallgatni, hányni,

állni, ülni kell.

— Pilinszky János

Gyónás után & Nincs több

Bevallottam: a naplementét Svájcban.

Nem lett volna szabad.

Gonosz féreg az önvád. Az erősek

hajnalban kelnek, fát aprítanak,

isznak egy korty pálinkát, s így tovább.

Mivel csak ők, az erős gyilkosok

ismerik a füvek, fák, madarak,

a nők és a csecsemők nyelvét.

~

Nincs több, nincs, mint a bűnözők szeme,

az a bizonyos merev tekintet,

mely szigorú, akár a nap,

és berajzolja komoran

és ugyanakkor fényesen

a vágóhidak s a földi királyok

színehagyott, szomorú méltóságát.

Ezek a szemek,

egyedűl eme pillantások

méltóak észrevenni a halált

és a virágok átöltözködését.

Egyedűl

ők tudják elkiáltani

a világ minden bánatát, és egyedűl

ők tudják elhallgatni Isten titkát

szemközt a lincselő tömeggel.

— Pilinszky János

(Megjegyzés: ez két külön vers, témabeli hasonlóságuk okán fűztem össze őket. Mindenképpen érdekes párhuzam figyelhető meg, valószínűleg ugyanazon gondolatmenet szüleményei.)

Pilinszky scored the biggest win yesterday, because while my teacher was reading “Apokrif” out loud I heard one of my classmates mutter “jesus christ” at one of the more intense lines

Kétéltű szörny

Szorítsd magadhoz. Nem számít kit,

nem számít mit, utána úgyis

eltaszítod magadtól.

Eltaszítod úgyis, hogy azután

magadhoz ölelj bárkit-bármit,

kétéltű szörny, beteljesítve

bukásod fokozatait.

— Pilinszky János