Sajt Vers - Tumblr Posts
Mélység
Miért nem segít senki?
Ha szólítom, miért nem felel?
Elvesztem itt a kéklő végtelenben
Kérlek segíts! – már nem érem el
Az alját – körös-körül csak végtelen
Mindent befedő kékség
Átmos a fejemen, a mélybe nyom
Nyújtanám kezem – nem tudom
Sikoltanék, de nem lehet
Sós ízű kéz a torkomon
Marja a számat, marja a bőrőm
Hörögve tisztulok az élettől
Nyújtanám kezem – nem tudom
Csak Őt érem – csak Ő van ott
Azt mondja ne félj, kezed fogom
Vigyora csupasz csont
Lehúz a mélybe
Nézek az égre – van olyan?
Minden kék, részvéttelen
Hideg kék – reszket a csontom
Ég a torkom, láng emészt fel
Szövetet marja, megtöri húsom
Sértetlen vagyok, mégis süllyedek
Apró buborékokban látom az életet
A merengő végszava
Házam előtt hosszú puszta terül el,
A legszélén már madár se jár
Kis kunyhóban ott nőttem fel,
A szürke égbolt volt apám s anyám
Hosszú pusztát sín szeli át,
Benőtte a talpfát a pipacsvirág
Az égből feketén hull a mákpor,
Lemarja a kérget a fákról
Kis kunyhóban nincs kenyerem,
Üveg mélyén búvik a bú
Verandán ülve férgeket etetem,
Szívemről csipegetik a húst
Csontos kezembe arcomat temetem,
Poros tüdőből szakad a sóhaj
Szememre hályog ereszkedik le,
Elszáradt bőröm köt gúzsba
Gondolatim csak fehér pókfonál,
Csapdába ragadt sápadt szellemek
Az üres terekben szürke por szitál,
Nyolclábú közöny fejti fel a szemeket
Ha szólnék, egyik sem felel,
Szél fúj tovább, akár a hamut
Üres világnak üres porhüvelye,
Csak egy szív marad, akár egy búcsú
Keserű búcsú
Jót akartál. Jót akartunk.
Együtt szépre-nagyra, érték
És időállóra vágytunk
Hajóra az élet tengerén.
Bár tudtuk volna, mit teszünk.
De a hajó, lelkünk tükre
A sós vizet már nem bírta
Út csak mélyben nyílt előtte.
Így végezzük. A jó szándék
Végül senkit se segít meg.
Az általunk teremetett szép
Egy egyszerű ócskavas lesz
Rézszögekkel kivert
Vaslemezek vagyunk
És a csepegő sós vízben
Lassan korrodeálódunk.