Sajt Szveg - Tumblr Posts
Mélység
Miért nem segít senki?
Ha szólítom, miért nem felel?
Elvesztem itt a kéklő végtelenben
Kérlek segíts! – már nem érem el
Az alját – körös-körül csak végtelen
Mindent befedő kékség
Átmos a fejemen, a mélybe nyom
Nyújtanám kezem – nem tudom
Sikoltanék, de nem lehet
Sós ízű kéz a torkomon
Marja a számat, marja a bőrőm
Hörögve tisztulok az élettől
Nyújtanám kezem – nem tudom
Csak Őt érem – csak Ő van ott
Azt mondja ne félj, kezed fogom
Vigyora csupasz csont
Lehúz a mélybe
Nézek az égre – van olyan?
Minden kék, részvéttelen
Hideg kék – reszket a csontom
Ég a torkom, láng emészt fel
Szövetet marja, megtöri húsom
Sértetlen vagyok, mégis süllyedek
Apró buborékokban látom az életet
Katasztrófaturizmus
Egy ember kivérez, és a vére pipacsokat fest az utcakőre. Törött autóvázból és csillogó üvegszemcsékből kápolna emelkedik fölé. Ki akarod próbálni, mert az hallottad, a pipacsból ópium készül, álladon a bőr hólyagosra ég. De a máknak nincs íze, és előbb-utód ott kell hagynod a tett színhelyét, fanyalogva és grimaszolva a szembejövőkre, akik visszagrimaszolnak, szemük téged nem lát. Kevés értelme van, ha még a sárga útra sem jutsz el. Az ég kék vásznát ma lejjebb vonták. Lassan kitakarja a horizontot.
A merengő végszava
Házam előtt hosszú puszta terül el,
A legszélén már madár se jár
Kis kunyhóban ott nőttem fel,
A szürke égbolt volt apám s anyám
Hosszú pusztát sín szeli át,
Benőtte a talpfát a pipacsvirág
Az égből feketén hull a mákpor,
Lemarja a kérget a fákról
Kis kunyhóban nincs kenyerem,
Üveg mélyén búvik a bú
Verandán ülve férgeket etetem,
Szívemről csipegetik a húst
Csontos kezembe arcomat temetem,
Poros tüdőből szakad a sóhaj
Szememre hályog ereszkedik le,
Elszáradt bőröm köt gúzsba
Gondolatim csak fehér pókfonál,
Csapdába ragadt sápadt szellemek
Az üres terekben szürke por szitál,
Nyolclábú közöny fejti fel a szemeket
Ha szólnék, egyik sem felel,
Szél fúj tovább, akár a hamut
Üres világnak üres porhüvelye,
Csak egy szív marad, akár egy búcsú
Keserű búcsú
Jót akartál. Jót akartunk.
Együtt szépre-nagyra, érték
És időállóra vágytunk
Hajóra az élet tengerén.
Bár tudtuk volna, mit teszünk.
De a hajó, lelkünk tükre
A sós vizet már nem bírta
Út csak mélyben nyílt előtte.
Így végezzük. A jó szándék
Végül senkit se segít meg.
Az általunk teremetett szép
Egy egyszerű ócskavas lesz
Rézszögekkel kivert
Vaslemezek vagyunk
És a csepegő sós vízben
Lassan korrodeálódunk.
Mikor kiöntöd a lelked valakinek, akit a barátodnak hiszel, majd ránézel, és amit látsz, nem más, mint egy érdektelen tekintet, majd egy;
- Értem.
Megvannak azok az emberek az életedben, akik miatt még itt vagy?
Vigyázz rájuk.
Oka van annak, hogy miattuk élsz. Miattuk szép az, ami valójában förtelmes.
Az önutálat akkor igazán önutálat, amikor érzed, illetve tudod, hogy igazából nincs veled semmi baj. Más emberek is ugyanígy gondolják. Mindezek ellenére pedig van egy kis hang a fejedben, ami nem hagy békén, és megállás nélkül emlékeztet arra, mennyire undorító is vagy.
Te se akarod, hogy ott legyen. Próbálsz nem hallgatni rá.
Néha el is felejted, hogy létezik, aztán hirtelen a semmiből újra előkerül.