Szeretlek - Tumblr Posts
Elegem van
Elegem van a családomból, hogy azt hiszik nekem nincsenek problémáim, és mindig én vagyok a rossz
Elegem van a barátaimból, hogy egyáltalán nem vagyok nekik fontos és könnyen pótolnak
Elegem van Belőle, hogy folyamatosan megbánt, és azt érezteti velem, hogy a terhére vagyok, pedig én mindennél jobban szeretem
Elegem van az idegenekből, akik bunkón nekemjönnek, és akik megbámulnak; nem láttatok még fehér embert??
Elegem van magamból, hogy bármihez hozzányúlok leesik vagy összetörik, hogy képtelen vagyok jól teljesíteni, és hogy a föntebb felsorolt dolgok képesek megbélyegezni a kedvemet, holott emelt fővel kéne elvonulnom mellettük, mint akit nem érdekel. Elegem van abból, hogy ilyen gyenge és szánalmas vagyok... Elegem van abból, hogy vannak érzéseim
Hiányzol, és fáj, hogy nem keresel, pedig egy hónapja beszéltünk utoljára. Igaz, akkor is egyszavas válaszokat adtál... Neked tényleg nem hiányzom?? Mert én belepusztulok, hogy nem tudom mi van veled. De most akkor sem én foglak keresni, most nem. Ez egyszer nem fogom feladni a maradék önbecsülésemet, és igenis várok. Akkor is, ha ez azt jelenti, hogy legközelebb csak szeptemberben beszélünk leghamarabb. De most nem adom magam.
Azt írtad, fölösleges aggódnom, és, hogy te elfogadod a halált, nem zavar, ha hamar elér téged... De te nem tudod, hogy mikor ezt olvastam, patakokban folyt a könnyem már csak a gondolattól is, hogy elveszíthetlek. Most is, mikor ezt írom, mikor csak visszagondolok rá. Alig látok a könnyeimtől. Mert szeretlek!
Annyira fáj, hogy mindig akad jobb dolgod nálam
Még régebben meséltél nekem valamit... Megígértem, hogy nem mondom el senkinek, így ide sem írom le. De nagyon rosszul esett az, amit akkor mondtál. Nem tudom, hogy hogyan gondolkodsz erről, de számomra kétségbeejtő az a történeted
Nem kötődök sok emberhez, hiába tűnik úgy
Nem tudom, elhiszed e, de mindig szomorú vagyok. Kivéve, mikor velem vagy. Akkor csak mosolyogni tudok, megállás nélkül. Valószínűleg ezért olyan hihetetlen, hogy amúgy nem vagyok boldog
Nem tudok boldogságot színlelni, ha bajom van, viszont tökéletesen megtanultam fapofát vágni azután, hogy halálra vörösödöm csupán attól, hogy Rád gondolok
Emlékszem, két méter távolságot tartottunk az első nap...az utolsón már olyan közel ültem hozzád, hogy ha nem féltem volna, hozzád is érhettem volna