Fj - Tumblr Posts

Elegem van

Elegem van a családomból, hogy azt hiszik nekem nincsenek problémáim, és mindig én vagyok a rossz

Elegem van a barátaimból, hogy egyáltalán nem vagyok nekik fontos és könnyen pótolnak

Elegem van Belőle, hogy folyamatosan megbánt, és azt érezteti velem, hogy a terhére vagyok, pedig én mindennél jobban szeretem

Elegem van az idegenekből, akik bunkón nekemjönnek, és akik megbámulnak; nem láttatok még fehér embert??

Elegem van magamból, hogy bármihez hozzányúlok leesik vagy összetörik, hogy képtelen vagyok jól teljesíteni, és hogy a föntebb felsorolt dolgok képesek megbélyegezni a kedvemet, holott emelt fővel kéne elvonulnom mellettük, mint akit nem érdekel. Elegem van abból, hogy ilyen gyenge és szánalmas vagyok... Elegem van abból, hogy vannak érzéseim

Veled álmodtam... Nem igaz, hogy még itt is a gondolataim közé férkőzöl... Hiányzol

És már megint ott tartunk, hogy sírok

Úgy szeretek veled álmodni. Kár, hogy mikor felébredek, mindig arcon csap a valóság...

Senki nincs akivel beszélhetnék

Hiányzol, és fáj, hogy nem keresel, pedig egy hónapja beszéltünk utoljára. Igaz, akkor is egyszavas válaszokat adtál... Neked tényleg nem hiányzom?? Mert én belepusztulok, hogy nem tudom mi van veled. De most akkor sem én foglak keresni, most nem. Ez egyszer nem fogom feladni a maradék önbecsülésemet, és igenis várok. Akkor is, ha ez azt jelenti, hogy legközelebb csak szeptemberben beszélünk leghamarabb. De most nem adom magam.

Nem is olyan régen azt mondtad, hiányoznék, ha nem lennék... Akkor most miért teszel rám magasról??

Azt írtad, fölösleges aggódnom, és, hogy te elfogadod a halált, nem zavar, ha hamar elér téged... De te nem tudod, hogy mikor ezt olvastam, patakokban folyt a könnyem már csak a gondolattól is, hogy elveszíthetlek. Most is, mikor ezt írom, mikor csak visszagondolok rá. Alig látok a könnyeimtől. Mert szeretlek!

Fizikai fájdalmat éreztem, meg akartalak ölelni, éreztem a vágyat, a hiányt a mellkasomban. Legalább a karodat simítottam volna végig, olyan édes voltál, de ellenálltam. Nem tudom jól döntöttem e

Még azelőtt meghalt a beszélgetésünk, hogy elkezdődhetett volna

Utálom, hogy elképesztően kimerült vagyok, mégis hajnalokig fönnmaradnék, csak hogy veled beszélgessek, de ha te fáradt vagy, egyszerűen lerázol, mert nem vagyok elég fontos neked

Annyira fáj, hogy mindig akad jobb dolgod nálam

Még régebben meséltél nekem valamit... Megígértem, hogy nem mondom el senkinek, így ide sem írom le. De nagyon rosszul esett az, amit akkor mondtál. Nem tudom, hogy hogyan gondolkodsz erről, de számomra kétségbeejtő az a történeted

Örökké csak beszélgetni szeretnék, csak Veled, de félek, hogy idővel elfogynának a témák... Mi lesz velünk akkor?

Annyiszor meg szerettem volna már fogni a kezed... De nem merem

Szükségem van rád...

Borzasztóan fáj...de nem írhatom meg Neki. Már megint én írnék rá, és amúgy is... Úgysem érdekelné

Félek... Rettegek ettől az évtől

Semmi értelme... Egyszerűen semmi...

Miért? Miért nem vagy képes csupán hozzám vágni azt a két szót? Lehetőséged volt rá, nem mondhatod, hogy nem. Én nem várom el, hogy megjegyezd, mert tudom, hogy nem fogod... De ott volt a facebook-értesítő, és az orrod előtt köszöntöttek föl... Tényleg képtelen vagy ennyit hozzámvágni? Semmibe nem telt volna neked, nekem viszont most megszakad a szívem, rettenetesen fáj, és sírok... Milyen szép szülinap...