Hinyzol - Tumblr Posts
Nem tudom, elhiszed e, de mindig szomorú vagyok. Kivéve, mikor velem vagy. Akkor csak mosolyogni tudok, megállás nélkül. Valószínűleg ezért olyan hihetetlen, hogy amúgy nem vagyok boldog
Annyira boldog voltam, hogy ahányszor felálltál valamiért, mindig mellém ültél vissza
Hiányzik az, hogy ott voltál minden nap, láthattalak. Most heti egyszer ha látlak, az meg külön ritkaság, ha még beszélni is tudunk
Nem tudok boldogságot színlelni, ha bajom van, viszont tökéletesen megtanultam fapofát vágni azután, hogy halálra vörösödöm csupán attól, hogy Rád gondolok
Emlékszem, két méter távolságot tartottunk az első nap...az utolsón már olyan közel ültem hozzád, hogy ha nem féltem volna, hozzád is érhettem volna
Bárcsak megölelhetnélek... De mikor megismertél, még utáltam hozzáérni az emberekhez, és te ezt tiszteletben tartottad. Nem értél hozzám, bár ahogy telt az idő, egyre közelebb merészkedtél. De most vágyom az ölelésedre. Vágyom rá, hogy hozzád érhessek
Annyira hiányzol... Mindjárt kezdődik az év, és láthatlak... De félek, hogyan fogsz hozzám viszonyulni. Hiszen több, mint egy hónapja nem beszéltünk. Onnan fogjuk folytatni ahol abbahagytuk, vagy ignorálni fogsz, ahogy azt nyáron tetted?
Miért van az, hogy látom, hogy elérhető vagy, több, mint egy hónapja nem beszéltünk, és mégsem keresel? Én miért nem hiányzom neked, ha te nekem igen? Az egy dolog, hogy én megpróbálom megőrizni a maradék önbecsülésemet, de neked mi az indokod? Valószínűleg az, hogy eszedbe sem jutok, van jobb dolgod, és nem hiányzom... De úgy szeretném tudni, mi van veled
Megkérdezted, hogy lehet, hogy én boldog és energikus vagyok, mikor mindenki más totál ki van.
Tudod, elgondolkodtattál... Nem tudtam, hogy már önkéntelenül is ezt mutatom a világnak a valóság helyett. Úgy néz ki, már annyira mindennapivá vált, hogy észre sem veszem
Ennél szarabb első napot még sosem pipáltam