Szenveds - Tumblr Posts - Page 2
Nem lenne ellenemre, ha a napot egy tőled kapott öleléssel kezdhetném.
Költői #3
Mi értelme van akárkit is közel engedni magunkhoz, ha egy bizonyos idő után ők is csak annál is jobban összetörnek minket, mint amennyire eddig voltunk s annál kevesebb dolog marad bennünk, mint előtte?
Tudod mi rosszabb annál, hogy álomba sírod magad? Az utána elkövetkező reggel, mikor még mielőtt lenne időd kinyitni a szemeidet megtalálja mellkasodat a fájdalom és annál is szomorúbb leszel, mint amennyire múlt éjszaka voltál.
Annyira fáj, hogy mindig akad jobb dolgod nálam
Még régebben meséltél nekem valamit... Megígértem, hogy nem mondom el senkinek, így ide sem írom le. De nagyon rosszul esett az, amit akkor mondtál. Nem tudom, hogy hogyan gondolkodsz erről, de számomra kétségbeejtő az a történeted
Nem kötődök sok emberhez, hiába tűnik úgy
Bárcsak megölelhetnélek... De mikor megismertél, még utáltam hozzáérni az emberekhez, és te ezt tiszteletben tartottad. Nem értél hozzám, bár ahogy telt az idő, egyre közelebb merészkedtél. De most vágyom az ölelésedre. Vágyom rá, hogy hozzád érhessek
Eszembe jutott egy emlékem, rajz óráról.
A tanár azt mondta, képzeljünk el egy virágos rétet, és rajzoljuk le. Egyest kaptam, pedig teljesítettem a feladatot. Azt hiszem, a színnel volt problémája...
Az egész lapom a fekete különböző árnyalataiban pompázott.
Miért? Miért nem vagy képes csupán hozzám vágni azt a két szót? Lehetőséged volt rá, nem mondhatod, hogy nem. Én nem várom el, hogy megjegyezd, mert tudom, hogy nem fogod... De ott volt a facebook-értesítő, és az orrod előtt köszöntöttek föl... Tényleg képtelen vagy ennyit hozzámvágni? Semmibe nem telt volna neked, nekem viszont most megszakad a szívem, rettenetesen fáj, és sírok... Milyen szép szülinap...
Annyira jót álmodtam... Aztán felébredtem és arcul csapott a kegyetlen valóság...
Hogy jutottunk el négy nap alatt a hat és fél órás beszélgetésektől odáig, hogy még csak meg sem nézd mit írok?